8. fejezet

8. Egy hosszú nap

Átmentünk a nagy házba. Anyu nem csinált otthon reggelit, mert apu tudta, hogy Esme csinál.
Beléptünk a házba. Valami finom illat suhant át a levegőn. Rögtön felismertem, hogy Esme palacsintát sütött nekem.
Elszakadtam anyutól és aputól, és bementem a konyhába.
- Szia! - köszöntem Esmenek, hátulról meglepve.
- Nessie! - odajött hozzám és hosszan megölelt.
Kicsi hiányzott, hogy megint el ne sírjam magam.
- Csináltam neked palacsintát – mondta és felültem a pultra.
Nem szólt rám. Nagyon szerettem. Az egész családomat szerette, de ő valami pótanya volt nekem.
A palacsinta nagyon finom volt.
- Ez nagyon finom volt – mondtam, de mosolyogni nem tudtam.
Jake. Hiányzott.
- Vissza fog jönni – mondta a nagymamám
Kimentünk a nappaliba.
Emmett jött oda és felkapott. Rosalie csak hátul állt és mosolygott. Biztosra vettem, hogy fel akart vidítani.
- Emmett! Tegyél le! Most már szédülök – mondtam miközben Emmett pörgetett.
- Bocsi – mondta és letett.
Megpróbáltam elindulni, de még a lábamat is alig tudtam letenni annyira szédültem. Emmett kapott el még mielőtt elestem volna. A fejemet fogtam és próbáltam egy nem mozgó helyre koncentrálni.
- Jól vagy? - kérdezte Rosalie aggódva.
- Persze. – Emmett még mindig fogott.
- Ülj le – próbált elmozdítani.
- Nem… Nem tudok megmozdulni, mert elszédülök.
Emmett felkapott és leültetett a kanapéra.
- Köszi.
Becsuktam a szemem és lazítottam.
Belégzés, kilégzés, belégzés…
Hallottam az ajtó nyikordulását.
- Szia! - hallottam Esme hangját.
- Szia! - felismertem Carlisle hangját a konyhából.
- Nessie itt van. Emmett egy kicsit megszédítette.
- Hogyan?
- Megpörgette.
A pörgés szótól megint szédülni kezdtem.
- Szia! - valószínűleg ez a köszönés nekem szólt.
Megpróbáltam megszólalni, de inkább integettem.
- Jól vagy?
- Igen – kinyitottam a szemem, már nem szédültem. – Csak Emmett.
- Nagyon szeret téged.
- Tudom – mondtam és elgondolkoztam. – Talán túlságosan is…
- Gyere – megfogta a kezem és felhúzott a ,,rendelőbe.”

7. fejezet

7. Baj, vagy miért néz mindenki így rám?

A reptéren már vártak ránk. Anyu szemében aggódást láttam. Biztos felhívta Jake. Nem értettem semmit, csak hogy hazajöttünk, mert beteg lettem.
- Jól vagy? - kérdezte anyu.
- Remekül – mondtam és nem is hazudtam.
- Jake mondta, hogy beteg vagy.
- Jól vagyok. Jake csak túloz – nyugtatgattam.
Hazamentünk, és amikor egy szembe belenéztem láttam, hogy neki más véleménye van a betegségemről. Carlisle szeme volt.
- Beszélhetnénk?
- Persze – nem értettem miért néz másképp, mint a többiek.

Bementünk a dolgozó szobájába és helyet kínált.
- Nem veszed komolyan Jake aggódását, se senkiét.
- Nem érzem magam betegnek.
- Ez érthető
Mi? Beteg vagyok, csak nem érzem?
- Nem beteg vagy. A tünetek alapján… Terhes vagy.
- Az lehetetlen.
- Nem az.
- És…
- A veszélyeket meg kéne tudni.
Veszélyek? Engem abban a pillanatban csak a baba érdekelt. A baba aki Jake-től van.
Vajon mit szól majd hozzá? Biztos nagyon örül majd.
- Jake-en gondolkozol?
- Öhm… Igen. Honnan tudtad?
- A szemedben a csillogás mindent elárul.
- Ezt nem tudtam – mosolyogtunk.
A hasamba Jake egy részét hordom.
- Szerintem el kéne mondani a többieknek – mondtam és az arcát figyeltem.
Szemöldökét enyhén felhúzta, aztán leengedte. A száját szólásra nyitotta, de úgy tett mintha csak levegőt vett volna és becsukta a száját. A szemében aggódást észleltem.
- Mi a baj? - kérdeztem és felálltam.
- Semmi – mondta és segített felállni.
Lementünk és Edward már össze is hívta a családot. Ő már tudta. A szemében neki is aggódás volt.
Miután Carlisle elmondta a ,,hírt” mindenki felszisszent. Semmit sem értettem.
Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
Edward szólalt meg, amint meghallotta a gondolataimat.
- Ez bonyolult. Majd holnap.
- De miért nem ma? - kérdeztem és egy nagyot ásítottam.
- Jó éjt – mondta Alice.
Hazamentem és lefeküdtem az ágyba. Rögtön elaludtam.

Másnap reggel anyu ott ült az ágyam szélén.
- Jó reggelt, kicsim.
- Anyu. Én…
- Semmi baj. Edwardék csak arra emlékeznek amikor én lettem terhes.
- De Jake... – mondtam és sírva fakadtam.
Jake amikor meghallotta, hogy terhes vagyok elrohant.
- Kicsim, Jake csak megijedt – mondta és közben a hátamat simogatta.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Vissza fog jönni.