8. fejezet

8. Egy hosszú nap

Átmentünk a nagy házba. Anyu nem csinált otthon reggelit, mert apu tudta, hogy Esme csinál.
Beléptünk a házba. Valami finom illat suhant át a levegőn. Rögtön felismertem, hogy Esme palacsintát sütött nekem.
Elszakadtam anyutól és aputól, és bementem a konyhába.
- Szia! - köszöntem Esmenek, hátulról meglepve.
- Nessie! - odajött hozzám és hosszan megölelt.
Kicsi hiányzott, hogy megint el ne sírjam magam.
- Csináltam neked palacsintát – mondta és felültem a pultra.
Nem szólt rám. Nagyon szerettem. Az egész családomat szerette, de ő valami pótanya volt nekem.
A palacsinta nagyon finom volt.
- Ez nagyon finom volt – mondtam, de mosolyogni nem tudtam.
Jake. Hiányzott.
- Vissza fog jönni – mondta a nagymamám
Kimentünk a nappaliba.
Emmett jött oda és felkapott. Rosalie csak hátul állt és mosolygott. Biztosra vettem, hogy fel akart vidítani.
- Emmett! Tegyél le! Most már szédülök – mondtam miközben Emmett pörgetett.
- Bocsi – mondta és letett.
Megpróbáltam elindulni, de még a lábamat is alig tudtam letenni annyira szédültem. Emmett kapott el még mielőtt elestem volna. A fejemet fogtam és próbáltam egy nem mozgó helyre koncentrálni.
- Jól vagy? - kérdezte Rosalie aggódva.
- Persze. – Emmett még mindig fogott.
- Ülj le – próbált elmozdítani.
- Nem… Nem tudok megmozdulni, mert elszédülök.
Emmett felkapott és leültetett a kanapéra.
- Köszi.
Becsuktam a szemem és lazítottam.
Belégzés, kilégzés, belégzés…
Hallottam az ajtó nyikordulását.
- Szia! - hallottam Esme hangját.
- Szia! - felismertem Carlisle hangját a konyhából.
- Nessie itt van. Emmett egy kicsit megszédítette.
- Hogyan?
- Megpörgette.
A pörgés szótól megint szédülni kezdtem.
- Szia! - valószínűleg ez a köszönés nekem szólt.
Megpróbáltam megszólalni, de inkább integettem.
- Jól vagy?
- Igen – kinyitottam a szemem, már nem szédültem. – Csak Emmett.
- Nagyon szeret téged.
- Tudom – mondtam és elgondolkoztam. – Talán túlságosan is…
- Gyere – megfogta a kezem és felhúzott a ,,rendelőbe.”

7. fejezet

7. Baj, vagy miért néz mindenki így rám?

A reptéren már vártak ránk. Anyu szemében aggódást láttam. Biztos felhívta Jake. Nem értettem semmit, csak hogy hazajöttünk, mert beteg lettem.
- Jól vagy? - kérdezte anyu.
- Remekül – mondtam és nem is hazudtam.
- Jake mondta, hogy beteg vagy.
- Jól vagyok. Jake csak túloz – nyugtatgattam.
Hazamentünk, és amikor egy szembe belenéztem láttam, hogy neki más véleménye van a betegségemről. Carlisle szeme volt.
- Beszélhetnénk?
- Persze – nem értettem miért néz másképp, mint a többiek.

Bementünk a dolgozó szobájába és helyet kínált.
- Nem veszed komolyan Jake aggódását, se senkiét.
- Nem érzem magam betegnek.
- Ez érthető
Mi? Beteg vagyok, csak nem érzem?
- Nem beteg vagy. A tünetek alapján… Terhes vagy.
- Az lehetetlen.
- Nem az.
- És…
- A veszélyeket meg kéne tudni.
Veszélyek? Engem abban a pillanatban csak a baba érdekelt. A baba aki Jake-től van.
Vajon mit szól majd hozzá? Biztos nagyon örül majd.
- Jake-en gondolkozol?
- Öhm… Igen. Honnan tudtad?
- A szemedben a csillogás mindent elárul.
- Ezt nem tudtam – mosolyogtunk.
A hasamba Jake egy részét hordom.
- Szerintem el kéne mondani a többieknek – mondtam és az arcát figyeltem.
Szemöldökét enyhén felhúzta, aztán leengedte. A száját szólásra nyitotta, de úgy tett mintha csak levegőt vett volna és becsukta a száját. A szemében aggódást észleltem.
- Mi a baj? - kérdeztem és felálltam.
- Semmi – mondta és segített felállni.
Lementünk és Edward már össze is hívta a családot. Ő már tudta. A szemében neki is aggódás volt.
Miután Carlisle elmondta a ,,hírt” mindenki felszisszent. Semmit sem értettem.
Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
Edward szólalt meg, amint meghallotta a gondolataimat.
- Ez bonyolult. Majd holnap.
- De miért nem ma? - kérdeztem és egy nagyot ásítottam.
- Jó éjt – mondta Alice.
Hazamentem és lefeküdtem az ágyba. Rögtön elaludtam.

Másnap reggel anyu ott ült az ágyam szélén.
- Jó reggelt, kicsim.
- Anyu. Én…
- Semmi baj. Edwardék csak arra emlékeznek amikor én lettem terhes.
- De Jake... – mondtam és sírva fakadtam.
Jake amikor meghallotta, hogy terhes vagyok elrohant.
- Kicsim, Jake csak megijedt – mondta és közben a hátamat simogatta.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Vissza fog jönni.

6.fejezet

6. Váratlan

Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.

Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.

A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.

5.Fejezet

Küldöm eme fejezetet Currantynak és Plumynak.

5. Nászút-Esme szigete

Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.

4. A nagy nap

Küldöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat.



4. A nagy nap


Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.

3.fejezet

Sok boldog születésnapot, Debi!
Sorry, de ez egy kicsit rövidebb lett. Mert ezt csak egy kis ,,pótlásnak" írtam, hogy ne nagyon üssön el a két fejezet (előtte-utána). Remélem azért tetszik. Komikat kérek.



3. Legény és leánybúcsú


Jake nyomott még egy csókot a számra és elment.
- Mit fognak csinálni? Ugye nem lesz sztriptíz meg semmi ilyen.
- Nyugi csak vadászni mennek.
- Ja, akkor megnyugodtam.
- Mi pedig - kezdte Rosalie -, divatbemutatót csinálunk.
- Amennyi ruhánk van – cinkosan összemosolyogtunk anyuval.
- Na látjátok – húzta ki magát Alice.
- Akkor kezdjük – mondta Esme.
Először estélyi ruhákat vettünk fel és sétáltunk végig a nappali közepén. Azután a nyári ruhákat vettük fel.
Rosalie egy csinos bikinit vett fel, ami természetesen rózsaszín volt.
A bikini bemutató vicces volt, mert Esme-ék sosem fognak felvenni ilyesmit.
Esme nyári ruhaként egy térd felett érő ruhát vett fel. Olyan fiatalnak nézett ki és így még fiatalabbnak nézett ki.
Én egy bikini felsőt vettem fel egy lapszoknyával.
Mindenkinek elnyerte a tetszését.
Anyu nem öltözködött ő inkább a bemondó volt. Alice pedig a ruhákat adta, hogy válogassunk.
- És végül, de nem utolsó sorban az otthoni divat – mondta be anya.
Egy egyszerű melegítőnadrágot és egy rövidujjú felsőt vettem fel.
Vége lett a bemutatónak és leültünk a kanapéra.
- Ez jó volt – mondta Rose.
- És ki nyert? - kérdeztem.
- Egyértelműen te – közölte Alice.
- És mi a nyeremény? - kérdőn néztem rá.
- Egy felejthetetlen esküvő és egy szexi férj – mondta mosolyogva Alice.
- Mit csinálnak a fiúk? - kérdezte anyu.
- Emmett egy grizzlyt idegesít. A többiek pedig nézik. Bocsi, de csak ennyit láttam.
- Semmi baj – mondtam.
Az este boldogan telt és mindenki mesélt valamit az életéből. Esme kezdte.
- Nekem volt már egy férjem, akit Charles Evensonnak hívtak, de mindig megvert. Nagyon örültem, amikor behívták katonának, de kiderült, hogy terhes vagyok. Elszöktem otthonról és megszültem a kisbabám, de sajnos csak pár napig élhetett. Meghalt és én is vele akartam lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leugrok egy szikláról. Carlisle megtalált és megmentett – mesélte el életét.
Aztán Rosalie, Alice és végül anyu.
- Én emberként nagyon ügyetlen voltam. Edwarddal is csak véletlenül találkoztam, ráadásul Forksban.
- Miért, mi bajod volt Forkssal? - kérdeztem.
- Utáltam az esőt. Viszont Edwardért mindent megtettem, és meg is teszek.
- De jó – mondtam és átöleltem.
Az este többi része jól telt csak négykor Alice rám parancsolt, hogy fáradt leszek az esküvőmön.
Már izgatottan vártam a holnapot és csak nehezen tudtam elaludni.

2.fejezet

Ezt a fejezetet küldeném Yvette-nek.:P

2. Előkészületek
(Renesmee szemszöge)


Alig pár hét múlva már mindenki az esküvőről beszélt és a vámpírok a vérfarkasokkal szervezkedtek. A szerződést ideiglenesen szüneteltették. Alice, Esme, Rosalie, Emily és még anyu is az esküvői partit szervezték. Ami a fiúkat illeti, beszéltek a legénybúcsúról meg arról, hogy Jake milyen szerencsés velem.
Sok kérdés felmerült már az elején, ezért úgy döntöttem beszélek Esme-vel.
Kopogtam.
- Gyere be! - hallottam bentről a kopogásra a választ.
- Ha nem zavarok, akkor lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az? - kérdezte Esme, aki Carlisle karjába kapaszkodott.
- Hol lesz az esküvő? - a kérdésemre már számíthattak, mert gyorsan válaszoltak
- Természetesen itt, a Cullen házban.
- Ez biztos? - A hangom nagyon izgatott volt.
- Persze – ölelt át barátságosan a nagypapám. – Ez csak természetes.
- Nagyon szépen köszönöm. – Egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
- Esme - néztem a nagymamámra. – Engem is bevesztek az esküvő szervezésébe?
- Szerintem semmi akadálya – mondta mosolyogva.
- És Alice?
Amint kimondtam a nevét, Alice belépett az ajtón.
- Sziasztok! - üdvözölt minket és nyomott egy puszit Esme arcára, majd Carlisle arcára, de engem se hagyott ki.
- Hogy van a kedvenc unokahúgom?
- Kérdezd Jaspert – mondtam kicsit gúnyosan és ránéztem az említettre.
- Örömöt és boldogságot érzek. - A végén elmosolyodott.
- Érez valami mást is? - faggatta tovább Alice.
- Nem – mondta komolyan Jasper.
- Alice – szakítottam ki őket csevelyükből.
- Igen?
- Esetleg…
Apa és anya léptek be az ajtón.
- Sziasztok! - mondták egyszerre.
- Esetleg mi? - kérdezte türelmetlenül Alice.
Segítséget kérek.
- Segíteni szeretne az esküvő megszervezésében – mondta apám.
- Tényleg? - Alice teljesen felvillanyozódott ettől a hírtől.
- Akkor ma elmegyünk vásárolni.
- Rendben.
- Készülődjetek – mondta Alice, majd eltűnt.
Elmentem készülődni. Mivel ma is a szokottnál melegebb volt egy kék, térd alatt érő ruhácskát vettem fel és, hogyha hidegebbre fordulna az idő, egy sötétkék bolerót vittem magammal.
- Gyönyörű vagy – bókolt Jake.
- Köszönöm – mondtam és megpördültem.
- Nessie, gyere már! - szólt Alice.
Még nyomtam egy gyors puszit szerelmem szájára és siettem Alice-ékhez.
Már bent ültek az autóban: Esme, Rosalie, Emily és anyu.
Emily nagyon kedves és mindenben segít, amiben a többiek nem tudnak.
A fiúk általában beszélgettek a családról, a szerződésről és a jövőről.
Közben megtaláltuk a keresett üzletet. Menyasszonyi ruhákat és esküvői kiegészítőket lehetett venni. Alice a habos-babos ruhákat nézte, míg én az egyszerű ruhákat nézegettem.
- Ezt nézd! Ez a ruha gyönyörű – ábrándozott Alice.
- Szerintem egy kicsit… - mondtam, de nem akartam megbántani a nénikémet. – Nagyon szép, de én valami egyszerűbbre gondoltam.
- Pedig szép – próbált rábeszélni, de nem sikerült.
- Szerintem hagyjuk, hadd döntsön Nessie – állt ki mellettem anyu és Rose.
- Szerintem is, találunk olyat, ami mindenkinek tetszik – helyeselt Esme.
A sok fárasztó nézelődés után elváltak útjaink, én egy kicsi, egyszerű esküvői boltba mentem be.
- Jó napot! - üdvözöltem az eladót.
- Hello! - köszönt vissza. – Segíthetek valamiben?
- Köszönöm csak nézelődöm.
Körülnéztem, de már feladtam. Még megnéztem az utolsó sort. És akkor megláttam álmaim ruháját.
Mély kivágása volt, és egy egyszerű szoknya része volt még.
- Elnézést – szóltam az eladónak.
- Igen?
- Fel lehet próbálni ezt a ruhát?
- Persze.
Felpróbáltam.
- Nagyon jól áll – mondta az eladó.
- Szabad? - vettem elő a mobilomat.
- Persze.
Tárcsáztam, kicsöngött.
- Halló, Rosalie?
- Igen?
- Gyertek a Sassel Esküvői ruhaszalonba.
- Oké.
Pár perc múlva már itt is voltak.
- Azta Nessie! Gyönyörű, mégis egyszerű – mondta Alice.
- Szóval tetszik? - nyújtottam ki a nyelvem rá.
Fordultam kettőt és utána közös megegyezés alapján megvettük a ruhát.
- Akkor már csak – Alice elővett egy listát, amin ez állt:

~ Esküvői teendők~

Kihúzta a

~menyasszonyi ruha~

szavacskát. – A kiegészítőket kell megvenni.
Elindultunk egy ékszeres bolt irányába, megálltam a kirakatba és megnéztem, hogy milyen ékszereik vannak. Rögtön megláttam egy ezüst nyakláncot.
- Bemehetünk? - kérdezte Rosalie.
- Persze, csak megnéztem a kirakatot – mondtam és elindultam Rosalie mellé.
- Tetszik valamelyik? - kérdezte anyu.
- Van egy ezüstlánc – mondtam és visszamentem oda, ahol a lánc volt.
- Tényleg szép – mondta Emily.
Végre bementünk az üzletbe.
- Jó napot - köszönt Esme.
- Jó napot Önöknek is! - köszönt vissza egy ránézésre negyvenes éveiben járó nő.
- Azt a nyakláncot szeretnénk megnézni – mondtam és a kirakat felé mutattam.
- Rendben, semmi akadálya.
Kivette a kirakatból és a kezembe adta.
- Ezt kérjük – vágta rá fél perc múlva Alice.
Megvettük a nyakláncot is és a hozzá való fülbevalót. Aztán hazamentünk.
- Sziasztok! - köszönt Emily és elindult haza.
Mi pedig bementünk a házba.
- Sziasztok – mondták egyszerre a fiúk, akik a nappaliban ültek.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
- Na, hogy ment? - kérdezte Edward és félmosolyra húzta a száját.
- Edward! - nézett gonoszan Alice Edwardra.
- Nyugi. Nem látom a gondolataitokat – mondta és ránézett Bellára.
- Holnap esküvő – terelte a szót Rosalie.
- Menjetek már – nézett morcosan Alice a fiúkra, de amikor Carlisle szemébe nézett tiszteletet mutatott és szavak nélkül kért bocsánatot az utasítgatásáért.
- Ja, tényleg – mondta Edward és intett a fiúknak, hogy ideje menni a legénybúcsúra.